Megalakulás

A csapat magja, évekkel ezelőtt történelmi előadásokon ismerkedett össze. Miután néhányan honfoglalás kori íjakat vásároltunk, 2002 telén elhatároztuk, hogy láthatóvá, megfoghatóvá tesszük történelmünknek ezt a korszakát. Kis idő elteltével sokan csatlakoztak hozzánk, és úgy gondoltuk, ez már több mint önmagunk szórakoztatása. Megalakítottuk a Hunor-Magor Íjász Baráti társaságot a 2003. év őszi nap-éj egyenlőségén.

Hiteles megjelenés

 Nagy eredménynek tartjuk, hogy viszonylag rövid idő alatt társaságunk minden tagja rendelkezik korhű ruhával, és kiegészítő felszerelésekkel, mint a felfelé kunkorodó orrú csizma, veretes öv, tarsoly, tegez, süveg, ivócsanak, és egyéb elmaradhatatlan kellékek-szarukürt, fokos, zászlók, saját magunk által készítet táltos dobok. Íjaink, szkíta, hun, avar, magyar, tatár és török, őseink által használt fegyverek pontos másolata. 

Örökségünk:

Őseink nagyon gazdag tárgyi és szellemi hagyatékot hagytak ránk, ez a mi ÖRÖKSÉGÜNK. Ahogy a nevében is benne van, öröké éltetnünk kell! Ez a mi kötelességünk.

A két dolog szerversen összetartozik. Azt a szellemiséget is képviselnünk kell, amit Ők képviseltek: a harmóniára törekvést, amit az Őket körülvevő teremtett világgal megvalósítottak.

Ehhez a felfogáshoz kell nekünk is visszatérnünk, mert a mai világ problémáinak gyökere is ebben rejtezik.

Meg voltak győződve arról, hogy csak vendégek vagyunk a Földön, és mindent érintetlenül át kell adnunk utódainknak. „Mert meztelenül érkezünk erre a világra, és meztelenül is hagyjuk el.

Ez az út, amelyet újból meg kell találnunk - mindnyájan a Teremtett Világ részei vagyunk…

Ennek a szellemiségnek az éltetői a táltosok voltak. Az ő feladatuk volt az Égi világ és a Földi világ összekapcsolása. Harmóniát, egyensúlyt tudtak teremteni a természet erőivel, az őselemekkel: a Tűzzel, Vízzel, Földel, Levegővel. Ezen az úton próbálunk járni saját magunk által készített táltosdobjainkkal, Sólyomfi Nagy Zoli barátunktól tanult énekekkel, emlékezetes Tűzszertartásaink alkalmával.

Hétköznapjainkban egymással való kapcsolatainkban is meg kell élnünk ezt a felfogást – az emberi becsületet, nyíltságot, megbízhatóságot, őszinteséget, áldozatkészséget, hogy tudjunk másokért önzetlenül dolgozni. Enélkül az egész hagyományőrzés üres csillogás, hiteltelen időpocsékolás.

A név: Hunor-Magor

Hunor és Magor neve adódott történelmünkből, eredetmondáinkból. Ezen kívül jó példaként is szolgál, ahogy Hunor és Magor segítette egymást, szemben Káinnal és Ábellel, Romulusszal és Remusszal, akik testvér létükre egymás életére törtek.

Névválasztásunk egyfajta állásfoglalást jelent. Őszintén valljuk a szkíta – hun – avar – magyar elméletét, mint ahogy teszik ezt kivétel nélkül ősgesztáink, krónikáink, és amit a népi emlékezet megőrzött: népmeséink, népballadáink, népdalaink. ( Az általunk nagyra becsült Hoppál Mihály etnográfus szavaival élve: „… mert ha ez nem így lenne, akkor ma a mi országunkat nem Hungáriának hívnák, hanem Finngáriának…).

Ha elővesszük jogosítványinkat, személyinket, útlevelünket, az állampolgársági rovatban ez szerepel: HUN…- mivel hogy Magyarországot világszerte úgy ismerik, hogy Hungária- a Hunok Országa.

A hunokról könyvtárnyi irodalom létezik, köztük is egyik érdekesség Thiery Amadé francia történész 1850 körül megjelent műve, amelyet Atilláról és a hunokról írt: „Atilla emléke: magyar emlék. A magyarság Duna-völgyi úttörője Ő. Az első Hun Birodalmat Atilla alapította. Atilla a hunfajta népek lelke… A második Hun Birodalmat Baján kagán alapította, Atilla méltó utódja. A harmadik Hun Birodalmat a hungarok vagy magyarok alapították meg, amely a MAI NAPIG ÁLL.” Megkérdeztük Pap Gábort egy előadás alkalmával, hogy elfogadhatónak tartja-e Thyery Amadé ezen művét, és ő igennel válaszolt. 1850-ben a könyv megjelenésekor még nem volt sejthető az, hogy néhány francia nem lesz ilyen barátsággal a magyarok iránt. 1920-ban Trianonban…

A legátfogóbb tanulmány Szász Bélától jelent meg a Hunok története címmel 1944-ben, újra kiadott változata napjainkban is kapható. Talán ez a legelfogadottabb, legszínvonalasabb könyv ebben a témában.

Néhány szóban szeretnénk Árpás fejedelemről is megemlékezni: ő volt a vezetője a Kárpátokon átvezető honvisszafoglalásnak-hazatérésnek, ő tekinthető a magyar állam megalapítójának. Ópusztaszeren megszervezték az ország közigazgatását, és a törvényeknek szerét ejtették. Ugyanakkor felállították az évszázadokig hatékonyan működő védelmi vonalat, a gyepűrendszert is.

Még ki sem fújhatták magukat, amikor 907-ben megjelentek Pozsonynál az akkori EU küldöttei, az egyesült német- frank-cseh seregek, 100 000 fővel, nem éppen barátságos szándékkal.

De Árpád –igaz, hatalmas áldozatok árán- felmorzsolta őket, és egészen az Enns folyóig zavarta a betolakodókat.

A Pozsonyi csata azóta tisztességes katonai akadémiákon a tananyag része.

Aztán több évtizedes katonai fölény következett- egy két balul végződött kivételévek- 45 győztes, hadjárattal Nyugat felé, megelőző szándékkal. Ez idő alatt nem mertek Magyarországra támadni ellenséges erők. Ekkor született a mondás: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”